Megkezdődött a háború Szíria felosztásáért

Még hogy ha hátat is fordítunk, el tudjuk-e kerülni a konzekvenciákat? Nem. Ha mi nem megyünk Szíriába, Szíria jön el hozzánk.

- elmélkedett Recep Tayyip Erdo?an még tavaly, majd kihasított a törökök által támogatott milíciák számára egy határ menti övezetet, mellyel nem csak katonai hídf?höz jutott, hanem éket is vert a kurd kantonok közé. Erdo?an akkor még csak a lábfejét támasztotta be az ajtónyílásba, rá ne csapják véletlenül a szíriai ajtót. A hétvégén azonban már belépett az ajtón, és mélyen az ország belsejében sorakoztatta fel harckocsijait, hogy átkarolja a kurdokat és egy egész kormányzóságnyi szír területet vonjon ellen?rzése alá.

Azt nem lehet mondani, hogy az akció váratlanul jött, hiszen az utolsó nagyobb ellenzéki bázisterületnek számító Idlib (egyébként a kormányzóságnál nagyobb területr?l van szó) a kezdetekt?l fogva ott szerepelt a szíriai rendezésr?l szóló asztanai tárgyalások sorána török, az orosz, az iráni és szíriai felek által kijelölt négy biztonsági zóna között, és szeptember közepén a Szíriában érdekelt hatalmak megegyeztek abban is, milyen konkrét lépéseket kell végrehajtani a f?képp iszlamista és dzsihadista milíciák által ellen?rzött terület pacifikálásáért.

A biztonsági zóna elvileg azt jelenti, hogy a nagyhatalmak garantálják az er?szak féken tartását, és el?készítik a terepet a milíciák leszereléséhez, a mindennapi élet normalizálásához, a menekültek visszatéréséhez. De emellett az ellenzéki zónák kijelölése annak a hallgatólagos elismerése is, hogy

 
a szíriai békéhez fel kell osztani Szíriát.

Méghozzá úgy, hogy a polgárháborúba eddig milliárdokat invesztáló nemzetközi hatalmak gazdasági-politikai érdekei is teljesülhessenek. A megállapodásból látványosan kihagyott Öböl-országokon kívül Törökország volt az a regionális hatalom, mely a konfliktus kezdetét?l fogva a legtöbb pénzt és fegyvert áldozta Aszad megbuktatására. És miután 2015 végén Erdo?an rádöbbent arra, hogy ez nem fog menni, kicsit kalibrált, és inkább arra kezdett törekedni, hogy stabil török befolyási zónákat alakítson ki Szíriában. 

v3
Grafika: A Syria Livemap októberi adatai alapján

Ez azonban még a NATO második legnagyobb haderejének sem megy simán. Az évek óta folyó tisztogatások matt meggyengült török hadsereg már az Iszlám Államot is csak véres verejtékkel tudta kiszorítani al-Bab környékér?l,

Idlib pedig a legdurvább szíriai darázsfészeknek számít.

A tartományt ugyanis nagyjából ötven, egymással is rivalizáló milícia tartja ellen?rzés alatt, melyk közül messze a legnagyobb az al-Káida helyi szervezete, az...a...

... és most gondban vagyok a megnevezéssel. Mert amit meg akarok nevezni, azt eredetileg 2011 végén magának Abu Bakr al-Bagdadinak a parancsára alapította egy Mohamed al-Golani nev? szíriai dzsihadista. Az akkor még csak az Iraki Iszlám Államot irányító Al-Bagdadi mesterterve az volt, hogy a bimbódzó Aszad-ellenes koalícióba nem csak alvó ügynököket, de egy egész alvó dzsihadista szervezetet telepít, melyek majd az ? parancsszavára átállnak iraki testvéreik oldalára. Így aztán a szíriai dzsihadisták els? neve Dzsabhat an-Núszra lett (ami megközelít?leg azt jelenti, hogy Szíria Népeinek Támogató Frontja). Al-Bagdadi alapvet?en jól kalkulált, mert amikor 2013-ban az Iszlám Állam bekapcsolódott a küzdelmekbe, Kelet-Szíria érett gyümölcsként hullt a dzsihadisták ölébe. Amikor azonban megérkezett az an-Núszrához az újraegyesítés parancsa, annak vezetése meghasonlott a közben az anyaszervezetével, az al-Káidával is szakító Iszlám Állammal, és inkább a szíriai ellenzékkel tartott. Al-Golaniék árulása szörny?séges testvérháborúba torkollott, de döntésük úgy t?nik, hosszabb életet biztosított nekik. Az an-Núszra ugyanis a kötelez? dzsihadista eszközökön kívül – öngyilkos merényletek, demonstratív lefejezések és a sária bevezetése - igen ravasz módszerekkel mélyítette el befolyását az általa megszállt területeken. Valódi identitását például állandóan különböz? erny?szervezetek és koalíciók alá rejtette:

  • 2015-ben csatlakozott a Gy?zelem Hadserege iszlamista egységfronthoz
  • 2016 közepén létrehozott egy al-Harakat al-Iszlamíja asz-Szúrija (Szíriai Iszlám Mozgalom) nev? iszlamista egységfrontot, ami azután inkább a Dzsabhat Fateh as-Sám (Egységfront a Levante Meghódításáért) név alatt futott.
  • 2017 nyarán pedig egyes iszlamista szervezetekkel való leszámolások és más iszlamista szervezetek beolvasztását követ?en létrehozta a Hajat Tahrir as-Sám (Szervezet a Levante Felszabadításáért) nev? koalíciót, ezzel azonban csak tömbösítete a szíriai dzsihaditákat és a velük szemben álló mérsékeltebb iszlamistákat.
  • Ja, és közben az al-Káida-címke eltüntetése érdekében még a pakisztáni anyaszervezettel is szakított, amit úgy állítottak be, mint amihez az al-Káida központi vezetése is áldását adta.

A kaméleontaktika mellett az an-Núszra távol tartotta magát a külföldi terrortámadásoktól is, ezért azután sokkal ritkábban került a nyugati és az orosz repül?k célkeresztjébe, mint az Iszlám Állam. És bár harcosait és f?képp vezérkarát így is megtizedelték a polgárháború csatái és az amerikai meg orosz célzott likvidálások, a rejt?zköd? al-Goláni még mindig az egyik legüt?képesebb és legharcedzettebb - 13-14 ezer, páncélosokkal és nehézfegyverzettel is ellátott katonát számláló - szíriai fegyveres er? felett rendelkezik. 

Elkezdtek rendet tenni, és akkor elszabadult a káosz

Ennek ellenére a f?leg páncélosokból és tüzérségb?l álló török kontingens szerdára a terv szerint fel is vonult Idlib északi határához, a légitámogatást – hogy ne legyen túlzsúfolt a szíriai légtér – az orosz légier? vállalta magára. Az offeníva derékhadat a törökbarát szír ellenzéki milíciák adják. ?k létre is hoztak egy „Védelmi Minisztériumot” és egy „Nemzeti Hadsereg”-et a hadmozdulatok koordinálására, és kedden már meg is kezdték a bevonulást.

Trk harckocsik jr?rznek a szriai hatrvidken.
Török harckocsik jár?röznek a szíriai határvidéken.
Fotó: Osman Orsal / Reuters

Mivel a szír polgárháborúban vagyunk, ezért a történések csak a sajtóközleményekben ilyen jól lekerekítettek. A török-párti milíciáknak eleve nem a nulláról kell kezdeni a hódítást, mert sokuk eleve a tartomány 2015-ös meghódítása óta jelen van, s?t, évekig az an-Núszra szövetségeseként harcolt. A törökök által tet? alá hozott koalíciónak ezért nem els?sorban a tartomány elfoglalása miatt kell aggódnia, hanem amiatt, hogyan fogják kigyomlálni a helyi társadalomba mélyen integrálódott dzsihadistákat. És lehet, hogy a tisztogatások csak az Ankarába küldött gy?zelmi jelentésekben foglanak lezajlani, a valóságban nem. Ugyanis a papíron mérsékelt Nemzeti Hadsereg tagjai között hemzsegnek az iszlamista milíciák – például a korábban az Öböl-országok által támogatott Ahrar as-Sám vagy a Dzsais al-Iszlam – melyeket ideológiailag alig lehet megkülönböztetni a Tahrir as-Sámtól.

A visszásságok ellenére a Tahrir as-Sám kisöprése alapvet?en nem lenne egy rossz kezdet a szíriai dzsihád megfékezéséhez. Csakhogy itt is van pár buktató. Az egyik, hogy miközben a dzsihadisták olyan harcias közleményekkel fenyegették meg az árulókat, hogy

Idlib nem lesz piknik, a dzsihád oroszlánjai ugrásra készen várnak rátok,

helyi hírek szerint a Tahrir as-Sám vezet?inek eszük ágában sincs felvenni a harcot a túler? ellen, inkább hallgatólagos megegyezést kötöttek, és Idlib déli részére vonultak vissza.

Csakhogy itt máris szembetalálkoztak a régi ismer?sök/haragosok, az Iszlám Állam harcosaival. Hogy ?k hogy kerültek oda? El?bb Kelet-Szíriában megadták magukat Aszad er?inek, akik azután átszállították ?ket az idlibi övezet délkeleti csücskéhez, hadd puhítsák el?bb ?k a Tahrir as-Sámot (más források szerint a kormányer?k már eleve Hama tartományban m?köd? dzsihadisták el?tt nyitottak folyosót). Az IS harcosai hétf?re el is foglaltak 15 falut, melyek közül azután a Tahrir as-Sám keddre ötöt visszafoglalt. Közben az ellenzék által ellen?rzött régió déli részén a hét eleje óta a dzsihadisták heves harcba bonyolódtak a kormányer?kkel, melyet szokásukhoz híven jó kis drónvideóval dokumentáltak:

#Pt. Combat footage (18+) showing #HTS storming Abu Dali. pic.twitter.com/MWhfO26750

— Qalaat Al Mudiq (@QalaatAlMudiq) 2017. október 9.

Aszad er?i azonban valószín?leg nem fognak nagy er?kkel beavatkozni a törökök által koordinált ellenzéki belharcba, mivel az ellenzéki milíciák minden bels? ellentétét felülírja a rezsim iránti gy?löletük. 

És a történteken egy újabbat csavaró slusszpoén: az al-Káida központi vezetése egy új szíriai dzsihadista szervezetet hozott létre Anszár al-Furkán néven, amit?l az-Zavahiri azt várja, hogy keményebben felvállalja majd a törökökkel, a mérsékelt ellenzékkel - és persze az orosz meg amerikai hitetlenekkel - való konfrontációt. Bennfentesek már tavasszal hírt adtak arról, hogy az al-Káida központi veztése elégedetlen szíriai ágának pragmatizmusával, meg a helyi sikerekre koncentráló "nacionalista" stratégiájával, ezért kész létrehozni egy, a klasszikus al-Káida mintájára látványos terrorcselekményekben gondolkozó dzsihadista sejtet. 

De most már tényleg: Mi folyik itt?

És ha már az amerikaiak: az Egyesült Államok - ahogy az egész asztanai megegyezési folyamatban -, úgy a mostani fejleményekben is legfeljebb csak kameózik: néha megereszt egy-egy légitámadást az an-Núszra súra-tanácsának valamelyik tagja ellen, de amúgy az Iszlám Állam ellen folytatott kelet-szíriai harcokra koncentrál. Az óvatosság azonban indokolt. Az USA ugyanis az Obama-éra alatt többször is megégette magát a szíriai ellenzékkel, ezért a Trump-kormányzat ma már inkább a széls?séges ideológiától jórészt mentes, a kurdok által dominált északkelet-szíriai koalícióban, Szíriai Demokratikus Er?kben látja a jöv?t. A fegyverszállítások és légitámogatások felpörgetése azonban kiváltotta a szíriai kurdokat terroristáknak bélyegz? – leginkább a saját 20 milliós kurd kisebbségét?l tartó – Törökország haragját. Emiatt az a paradox helyzet állt el?, hogy Erdo?an sokkal jobban szót ért Putyinnal vagy Róhánival, mint saját NATO-szövetségesével.

Az évekig az Iszlám Állammal szemben igen elnéz?en viselked? Törökország egyébként Idlib pacifikálásával is a kurdokat akarja megszorongatni; a török elnök be is vallotta, hogy bár arról lekéstek, hogy megakadályozzák a szíriai kurdok államalapítását,

kötelességünknek érezzük, hogy elejét vegyük egy terrorkorridor kialakulásának.

És a térképre nézve jól látható, hogy Idlib bekebelezésével a legnyugatibb kurd kantont, Afrint már három oldalról fogja közre a török hadsereg. Ez egybe is vág azokkal az értesülésekkel, miszerint ahogy Törökország tavaly átengedte Aleppó városát a szír-orosz-iráni koalíciónak Aleppó tartomány stratégiailag fontos északi határvidékéért, úgy most kész az idlibi ellenzéki területek délkeleti részét átengedni Aszadnak, aki így visszanyeri a teljes ellen?rzést az Aleppó-Hama autópálya felett. A szír kormánynak még egy igénye van: az alavita törzsi területre, a tengerparti Latakiára néz? Dzsisr al-Shugur városa és környéke, melyet Aszad esküdt ellenségei véres városharcokban foglaltak el még 2015-ben, és még Ankara nyomására sem szívesen mondanának le róla. 

Ha a török terv sikerül, akkor Közép-Szíriát végig nagyhatalmi befolyási foltok tarkítják majd, Kelet-Szíriában pedig a kormányer?k és a kurd-arab SDF néz majd farkasszemet (ez utóbbi státusza fel?l mindenki hallgat, mivel senki nem tudja, hová is kéne sorolni). Akármennyire toldozott-foldozottnak, kier?szakoltnak és törékenynek is t?nik egy ilyen Szíria, mégis úgy t?nik, hogy ez a legtöbb, amit a nemzetközi közösség tud, és amire hajlandó.

A szabad szriai hadsereg (Nemzeti Brigd) katoni egy al-Bab melletti bnyban rendezett er?demonstrcin.
A szabad szíriai hadsereg (Nemzeti Brigád) katonái egy al-Bab melletti bányában rendezett er?demonstráción.
Fotó: Khalil Ashawi / Reuters

 

 



Forrs: http://index.hu/kulfold/2017/10/12/idlib_sziria_torokorszag_al-kaida_tahrir_as-sam/

Index

A Petrényi Család Honlapja

Ha tetszett, oszd meg ezt a cikket!

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn