Hogyan került négy lyuk az Audim fenekére?

A tolatóradar egy teljesen hétköznapi cuccá vált, sőt, az a legnagyobb baj vele, hogy már túl olcsó. Hogy folytassuk a logikát: ami olcsó, azon nemigen lehet pénzt keresni.

Így amikor egy közeli autóhifisnél javíttattam pár apróságot az Audi A6-osunk rádióján, rákérdeztem. Persze egyből ajánlgatták a tolatókamerát, radarral már nem foglalkoznak, meg hát többe kerülne a leves mint a hús... Anyátok, gondoltam, akkor veszek egyet, és beszerelem én.

 

A fejemben még az élt, hogy egy garnitúra, kizárólag pittyegésre képes tolatóradar 10 rugó, meg beszereltetni is kábé ennyi. Csakhogy Kínában ma már 12-13 dollár környékén mennek, azaz freeshipinggel cirka háromezerből(!!!) van a kezedben. Ez nagyon durván kevés pénz. Amelyik meg drágább, az sem jobb, hanem „többet” tud: kijelző, állítható hangerő, első-hátsó szenzorok, balalajkázás, stb.

Velem meg az a baj, hogy én nem akarok mást, csak hogy

csipogjon, ha van valami mögöttem. És hallgasson, ha nincs semmi.

 Vagy túl sokat akarok? Úgy tűnik, igen.

Meg is magyarázom: azért nem kell kamera, mert ott van három darab tükör, nem kell negyedik dolog, amit nézni kell. Alapvetően tudok tolatni, mindössze arra kell a radar, hogy a kombi (illetve régen még az Avensis magas feneke) mögötti részeken is tudjam, merre hány méter. Milyen messze van például a mögöttem parkoló kocsi orra, a garázsunkban a hátsó falon lévő polcrendszer, amit nem szeretnék elbontani, vagy ha épp a kutyánk, Süti odabóklászik, ne tapossam el. (Bár néha szívesen megtenném.) A radar használatát a feleségem is támogatná, ő is jár az A6-ossal, ami egy háromajtós Baleno után érthető.

Egyébként ugyanez a véleményem az új autóknál is: van pár típus, ahol előbb adnak kamerát, mint pittyegőt, pedig szerintem fordított a fontossági sorrend. A kamerával tényleg nagyon pontosan lehet tolatni az utolsó 30-50 centin, de ha pont nem azt nézed, ugyanúgy nekitolathatsz bárminek, ha nincs közben hangjelzés.

A múltkori fiaskó után, amikor kiderült, hogy a Kínából rendelt radar hegyibeszédben tájékoztat a mögötte lévő objektum távolságáról, óvatosságra intett. Bár meglepően pontosan mondta el a távolságot és az akadály irányát(!), csak hát minek.

 Miután tőle megszabadultam, elkezdtem nézegetni a kínai oldalakat, de arra gondoltam, hogy minek várjak 3-4 hetet, amikor (akkoriban, október végén) 5489 forintért kapok meg szállítással, szaladgálás nélkül az Emagról, pár napon belül? Megvettem hát a legegyszerűbb Sencor néven árult, de nyilvánvalóan kínai cuccot. Ennyiért garis, pontosan az igényeimnek megfelelő radart kapni elvileg jó dolog. Végül ez lett a szülinapi ajándékom.

Aztán beszereltem az Audiba. A lökhárítót nem nagy cucc lekapni, tekintve, hogy pontosan ugyanúgy szerelték vissza a helyére az elődeim, mint bármi mást ezen az autón: fele annyi csavarral, mint eredetileg. Az látszott, hogy a hátulját kicsit megnyomták, de ami előkerült, meglepett: a jobb oldali szellőzőnyílás lényegében megsemmisült, annyira meggyűrték a lemezt. Itt némi plasztikázást végeztem fekete duct tape-pel. Mellesleg a fém lökhárító jobb vége is elhajlott, de nem vészesen. Eredetileg azt hittem, hogy valami pici parkolási puff nyomai látszanak a lökhárítón, de ez annál azért nagyobb ütés volt.

A készülékhez kapott fúrófejjel befúrtam a szenzorokat, bevezetékeztem és bekötöttem a tolatólámpa áramkörébe beszereltem, és rükibe tettem a váltót, és diadalittasan vártam az eredményt. Folyamatosan sípolt a rohadék. Nem kell nagy ész hozzá, hogy kisakkozzam, melyik szenzor rossz, lehúztam a csatlakozókat egyenként, onnantól kezdve alapvetően jól működött, illetve pontosítok: önmagához képest jól. A fő baj ugyanis az, hogyha 60-70 centivel a fal mellett tolatok, már csipog, hiába nincs mögöttem semmi. Ha a kapufeljáróhoz közelítek, akkor is. Pedig a tolatóradarnak nem feladata, hogy oldalra figyeljen, erre ott vagyok én, meg a külső tükör, viszont ezzel a vakriasztással félrevezethet, ha közben mögém került valami.

Pechemre a használati útmutató ilyen esetekre azt tanácsolja, hogy az ember fordítgassa meg a szenzorokat – nem tudom miért, elvégre elég világosan rájuk van írva, hogy melyik felük legyen fent. Lökhárító újra le, fordítgatás. Ekkor készült ez a kétperces börleszk.

 A seprűvel, vagy lapáttal hadonászás a szenzorvizsgálat (a lapát jobb ultrahang-visszaverő), ez alapján azt kellett megállapítanom, hogy a szenzorok nagyjából 90 fokos szögben mérnek, ami egyszerűen sok, nem véletlenül csipog, amikor a fal mellett tolatok, pedig nem raktam ki annyira a szélső szenzorokat, mint ahogy az útmutató írja. Beszerelés előtt nem is lehetett rendesen kipróbálni a működését, mert a drótok végén lógó szenzorok mindig látnak valamit, ami visszaveri az ultrahangot. Írtam a forgalmazónak, hogy ilyenkor elég-e visszaküldeni a szenzort cserére, de nem, a komplett cuccot kell.

Szóval, amikor most karácsony után bejött a tavasz, harmadszor is leszereltem a lökhárítót, hogy kipakoljam az egész berendezést. Állítólag futár fog jönni érte, oda, ahová kérem. Ez aztán a kiszolgálás.

Most egyelőre várok. Az Audi meg négy lukkal a seggén teszi ugyanezt. De ha Kínából rendeltem volna, akkor sem lett volna gyorsabb az ügymenet, egy biztos, most kinéz még minimum egy lökhárító-le-fölszerelés, és sajnos a végén lesz egy nem túl jó radarom. Egy biztos, az Avensis noname kínai radarja tökéletes volt, ez meg a szódával épphogy elmegy kategória.

Amúgy az Audi a múltkori bejelentkezés óta köszöni, jól van. Kapott négy új gyertyát, mert gyanús volt, hogy nem jó van benne - és tényleg nem stimmelt a hőérték.

 

 



Forrás: https://totalcar.hu/belsoseg/2018/01/07/hogyan_kerult_negy_lyuk_az_audim_fenekere/

Totalcar

A Petrényi Család Honlapja

Ha tetszett, oszd meg ezt a cikket!

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn