Magyar csillagászok találtak gyűrűt egy törpebolygó körül

Magyar csillagászok megfigyelése alapján fedezték fel, hogy a Haumea nev? törpebolygónak gy?r?je van. Az eredményr?l a rangos Nature szaklap számolt be – írja a Csillagaszat.hu.

A Naprendszer távoli égitestjei általában még a legnagyobb földi távcsöveknek is csak kiterjedés nélküli fénypontoknak t?nnek. Ez igencsak megnehezíti a Plútóhoz hasonló hideg törpebolygók vizsgálatát, hiszen még olyan egyszer? paramétereket, mint az égitest mérete, sem egyszer? így megmérni.

 

A probléma feloldásának egy egyszer?, de nagyszer? módszere, ha megvárjuk, amíg az égitestet elhaladni látjuk egy-egy csillag el?tt. Az okkultáció, a csillagfény kitakarásának hossza, megadja az égitest fizikai méretét a fedés vonalában. Több helyr?l megfigyelve pedig az egyes húrokból kirajzolódik az égitest teljes sziluettje, amelyb?l már a tényleges átmér? is levezethet?. Már csak a megfelel? alkalomra és tiszta égboltra kell várni egy-egy ilyen mérés elvégzéséhez.

A rögbilabda és a magyarországi távcs?

Egy ilyen alkalom jött el 2017. január 21-én, amikor a Haumea nev? törpebolygó árnyéka söpört végig Európán, Magyarországgal a középpontjában. Az okkultáció megfigyelésére több csillagvizsgáló készült 6 országból, köztük az MTA CSFK Csillagászati Intézet Piszkéstet?i Obszervatóriuma is. A Haumea kifejezetten érdekesnek t?nt, mivel már a felszínér?l visszaver?d? fény változásai alapján is egyértelm? volt, hogy egyáltalán nem gömböly?, sokkal inkább hasonlít egy rögbilabdára.

Aznap éjjel összesen 11 távcs?vel sikerült megfigyelni, ahogy a Haumea elfedi az URAT1 533-182543 jel?, halvány csillagot. A húrok segítségével szépen kirajzolódott az elnyúlt törpebolygó alakja. Ebb?l, illetve a Haumea fényváltozásaiból ki lehetett számolni a méretét, ami egy 2320x1705x1025 kilométeres, háromtengely? ellipszoidnak (vagyis egy összenyomott rögbilabdához hasonló alaknak) bizonyult. Ez a méret nagyobb, mint az eddig becsültek, és emiatt a Haumea s?r?sége is kisebbnek bizonyult, ami jó hír, mert az új érték már beleillik a többi Neptunuszon túli égitest értékei közé.

De az igazi felfedezés talán meg sem történik, ha nincs a piszkéstet?i egy méteres távcs? – amely az ország legnagyobb távcsöve – és a rajta található, speciális m?szerek.

A magyar kamera pontosabban mért

Az okkultáció megfigyelésére normál csillagászati CCD kamerákat használtak az észlel?k az összes többi távcs? esetében. Ezek több, vagy több tíz másodpercen át gy?jtik a fényt, majd további másodpercekig tart, amíg kiolvassák a képet, hogy minél több fényt és minél kevesebb zajt gy?jtsenek.

A méteres távcs?vel készült észlelések azonban egy speciális, elektronsokszorozó CCD kamerával készültek, amely lehet?vé tette, hogy jóval s?r?bb id?közönként, minden egyes másodpercben megmérjék a csillag és a Haumea együttes fényességét. "Az EMCCD kamera alkalmazásának egy további el?nye hogy egy adott kép kiolvasása a rákövetkez? kép exponálásával párhuzamosan történik, így egyáltalán nem veszítünk el információt a képek készítése során" – mondta a megfigyelést vezet? Pál András.

A magyarországi mérések pedig nagyon rövid, maximum 2-3 másodpercig tartó halványodásokat mutattak a Haumea el?tt és után. Mi okozhatta ezeket? Azt már tudtuk, hogy a Haumea rendelkezik két holddal, de azok távolabb keringenek t?le. Mivel a fedések szimmetrikusan történtek a törpebolygó el?tt és után, további holdak helyett egy vékony gy?r? jobb magyarázatnak t?nt. A többi mérés alaposabb vizsgálata pedig felfedett további mérési pontokat, ahol a csillag halványabbnak t?nt, mint máskor. Az összes mérést egymáshoz illesztve pedig kirajzolódott egy gy?r? alakja, amelynek a sugara kétszerese a Haumeáénak. A piszkéstet?i mérések alapján a gy?r? szélessége mindössze 70 kilométer.

Sokkal több gy?r? lehet, mint gondoltuk

A Haumea ezzel már a harmadik kisméret? égitest lett a Naprendszerben, amely gy?r?kkel rendelkezik, és meger?sítette, hogy ez a jelenség nem korlátozódik csak a nagy gázbolygókra, s?t. Az els? két felfedezés két speciális égitest, a Chariklo és Chiron nev? kentaurok körül történt: ezek az apró, 200 kilométer körüli kisbolygók a küls? Naprendszerb?l sodródtak be a Szaturnusz és Uránusz közötti térségbe. A Haumea azonban egy nagyságrenddel nagyobb náluk, holdjai is vannak, és teljesen máshol, a Neptunuszon túl kering. A felfedezés azt vetíti el?re, hogy

a gy?r?k könnyebben létrejöhetnek a kis égitestek, kisbolygók és törpebolygók között, mint azt eddig gondoltuk.

"Alig három éve még mindenki meg volt gy?z?dve róla, hogy gy?r?k csak óriásbolygók körül vannak. A Haumeáról tudjuk, hogy túlélt egy nagy ütközést évmilliárdokkal ezel?tt: ez az egyetlen ismert égitest, a Neptunuszon túl, aminek saját kisbolygócsaládja van. Ha a becsapódások képesek gy?r?t is létrehozni, akkor azok gyakorisága a többi kis égitest körül új információkkal szolgálhat arról, hogyan fejl?dött a Naprendszer küls? vidéke” – mondta a kutatásban szintén résztvev? Kiss Csaba. Ez pedig még inkább felértékeli az okkultációmérések és a nagyon gyors mintavételezésre képes kamerával szerelt távcsövek tudományos értékét.

A Nature-ben megjelent tanulmány vezet? szerz?je José-Luis Ortiz (Instituto de Astrofísica de Andalucía, Spanyolország). Az  MTA CSFK  magyar kutatói, akik részt vettek a kutatásban: Pál András, Kiss Csaba, Szakáts Róbert, Takácsné Farkas Anikó, Vargáné Verebélyi Erika és Marton Gábor.

 

 



Forrs: http://index.hu/tudomany/2017/10/12/magyar_csillagaszok_talaltak_gyurut_egy_torpebolygo_korul/

Index

A Petrényi Család Honlapja

Ha tetszett, oszd meg ezt a cikket!

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn