Miért vonzódnak a rovarok a fényhez?

Ki ne ismerné a bosszantó élményt, amikor besötétedik, és a nyitva hagyott ablakon beözönlő bogarak őrült keringőbe kezdenek a lámpa fénye körül. Ugyanennek a 18+-os változata a tábortűzben elevenen elégő rovarok haláltánca. De mi értelme ennek a viselkedésnek? Bár egyértelmű konklúzió a mai napig nincs, több lehetséges magyarázat is ismert.

 

A fényre válaszreakcióként adott mozgásnak neve is van, ez a fototaxis. Pozitív fototaxis esetében az adott élőlény a fényforrás irányába mozog, ilyen számtalan rovar, de például a fotoszintézist végző és a Nap felé növő növények is. (A pozitív kitételből már sejteni lehet, hogy létezik negatív fototaxis is, ezt produkálják például a fény elől menekülő csótányok.)

A legvalószínűbb tudományos magyarázat a magukat ész nélkül a lámpára vető kamikazerovarok viselkedésére, hogy a mesterséges fényforrások összezavarják a belső navigációs rendszerüket. Amíg csak természetes fények voltak, az éjszakai rovarok ezek alapján tájékozódtak, a mozgásukat annak a fényforráshoz viszonyított szöge határozta meg. A kényelmes távolságban elhelyezkedő Holddal és a csillagokkal szemben azonban a gyertya vagy a lámpa túl közel van, így nagyon gyorsan változik a rovarok relatív pozíciója is. Mivel pillanatok alatt elhagyják a fényforrást, kénytelenek visszafordulni, hogy tartani tudják a repülési szöget, ebből viszont az lesz, hogy szerencsétlenek csak körbe-körbe keringenek.

Ennek a teóriának egy leágazása, hogy a fényt észrevevő rovarok azt hihetik, hogy ha a fényforrás tisztán látható, zavartalan lehet az arrafelé vezető út is, így a könnyű útvonal reményében arra indulnak el – hogy aztán az égőnek ütközve nagyot koppanjanak.

Ezzel a magyarázattal viszont több probléma is van. Egyrészt a lámpák ugyan viszonylag új civilizációs vívmányok, ember által használt mesterséges fény viszont már évezredek óta keseríti a rovarok életét – ők meg cserébe a fényhasználó emberekét –, hogy azt hihetnénk, a természetes kiválasztódás már rég leszámolt volna a pozitív fototaxissal. Másrészt egyáltalán nem minden fényhez vonzódó rovarról mondható el, hogy a holdfényt használná GPS-ként.

Egy másik elképzelés szerint a megkergült állatok valójában csak a virágokat keresik. Mivel sok virág UV-fényt bocsát ki, a rovarok azokhoz a mesterséges fényforrásokhoz vonzódnak igazán, amelyek szintén bocsátanak ki fényt ebben a tartományban is.

A legviccesebb (legszomorúbb?) magyarázat, hogy a hím molylepkék például azért spurizhatnak a lámpa felé, mert a nőstény társuknak nézik. Az infravörös gyertyafényről például sikerült is kimutatni, hogy az vannak közös frekvenciái a nőstény molyok hormonja, az enyhén foszforeszkáló feromon által kibocsátott fénnyel. Ez a teória ugyanakkor némileg ellentmond az előzőnek, amely éppen arról szólt, hogy a rovarok inkább az UV-fényhez vonzódnak, még a nagyobb hullámhosszú, például infravörös fényhez.

 

 



Forrás: https://index.hu/tudomany/til/2018/11/01/miert_vonzodnak_a_rovarok_a_fenyhez/

Index

A Petrényi Család Honlapja

Ha tetszett, oszd meg ezt a cikket!

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn