Mérföldkő a transzforradalomban: a retardált az új normális

Örülhet a szivárványszínekbe burkolódzó világ, egy újabb kellemetlen tabutól, az egyéniség kiélését korlátozó káros dogmától szabadultunk meg.

Viszonylag friss hír, hogy a WHO levette a mentális betegségek listájáról a transzneműséget, azaz a nemi identitási rendellenességet. Örülhet a szivárványszínekbe burkolódzó világ, egy újabb kellemetlen tabutól, az egyéniség kiélését korlátozó káros dogmától szabadultunk meg. Többé tilos dilinyósnak, kreténnek, retardáltnak, hülyének, kattantnak nézni, pláne nevezni azt, aki hétfőn férfi, kedden nő, csütörtökön meg már Apache helikopter.

És azt is, aki mindez egyszerre. (A Facebook és társai a WHO előtt járnak pár lépéssel, arrafelé régóta tilos ilyen csúnyaságokat mondani ezekre a teljesen természetes, izé, identitásokra.) 

Mindeközben Nagy-Britanniában egyre népszerűbbek a transzinjekciók, melyek blokkolják azon kiskorúak pubertását, akik nem érzik magukat jól abban a nemben, amelybe születtek. Micsoda zsarnok ez az Isten, hát hogy lehet ilyen kegyetlen velük? Főleg gyerekekkel! Míg Trump a határon választja el egymástól a barna szempárokat, addig az Úr a megélni kívánt nemi identitásuktól a kisgyerekeket – akik 9-10 évesen teljesen biztosak abban, milyen neműek szeretnének lenni, és még véletlenül sem a transzlobbi adott nekik vagy a drága szüleiknek jó ötleteket. James egyszerűen nem szerette a matchboxokat. Hallod-e, Isten? Ki vagy te, hogy eldöntsd, mit akar a gyerek? 

Ausztriában pedig jön a harmadik nem. Ha egyszer van der és die, akkor legyen das is. 

A dolog annyira véresen komoly, hogy az ember kínjában képtelen arra, hogy komolyan vegye. Ám egy pillanatra a komolyságot megtartva innen üzenjük az Orbán-rezsim gátlástalan pribékjeinek, hogy Allen Ripley lángszóró módszerével sújtsanak le minden kisebb-nagyobb gendertojásra a tenyésztelepeken. 

Ha már ilyen haladó szellemű a WHO, javasoljuk megfontolásra a következő kategóriákat is, elvégre holmi idejétmúlt besorolások nem gátolhatják az identitások szabad kibontakozását és megélését:

  1. Rák: nem betegség, hanem életmód. Ugyan ki mondja meg, melyik sejt értékesebb, mint a másik? Nem mindenki szereti az élvezetes és könnyű dolgokat, ha létezik a szadomazo, miért ne lehetne pusztán egyfajta kikapcsolódás a kemoterápia? Nem hallottunk róla, hogy bárki is élvezné, de ne is zárjuk ki a lehetőséget. 
  2. AIDS: Tom Hanks búráján a Philadelphia című filmben újfajta sminkként, dekorációként is felfoghatók a kis sebek. A rákhoz hasonlóan ez a betegség is jelentős súlycsökkenéssel járhat, így a haladó tábor javasolhatja ezen identitások megélőinek a modellpálya választását. 
  3. Skizofrénia: ha választhatunk nemet, választhatunk különböző karaktereket is. Nem betegség, nem személyiségzavar, hanem egy testbe zárt több identitás. Szabadságot a skizofréneknek! 
  4. A harmadik példa szabálya kiterjeszthető a pszicho- és szociopata viselkedésre, a paranoiára, és persze ezek vegyülékeire is. A különböző, az úgynevezett „normálistól” eltérő viselkedésmódok „betegségként” való megbélyegzése a regresszív múlt maradványa. 

A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. Ha a belsőleg megélt – amúgy teljesen természetes! – identitás megéléséhez komoly hormonkezelésre meg transzinjekciókra van szükség, akkor  fenti ún. „betegségek” „kezelése” sem utal arra, hogy ezek abnormális jelenségek lennének. Csupán a másság különféle megnyilvánulásai. A pszichopata nem beteg – csak más. 

Bónusz: a társadalom nem korlátozhatja a betegségek az identitások szabad megélését, így nyilvánvalóan adófizetői dezsőkből kell majd finanszírozni a nemi identitás nem betegeinek a „kezeléseit”. 

Legalább nem stadionokba, útépítésekbe és családtámogatásokba ömlik majd a pénz. 

 


Forrás: https://888.hu/article-merfoldko-a-transzforradalomban-a-retardalt-az-uj-normalis

888.hu

A Petrényi Család Honlapja

Ha tetszett, oszd meg ezt a cikket!

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn