Franciaország: A hipererőszak korszaka az eliszlámosodás árnyékában

Bandaháborúk, meglincselt rendőrök, halálosan megfenyegetett tanárok, megerőszakolt tinédzserek, faji alapokon meggyilkolt emberek, évi 200 ezer legális betelepítés, 100 ezer illegális migráns - Franciaország: A hiper-erőszak korszaka az eliszlámosodás árnyékában

A Les Valeurs Actuel (VA) hetilap részletes elemzésben foglalkozik a Franciaországban terjedő brutalitással, fiatalkorú bűnözéssel és a politika felelősségével.

A VA riportja Gérard Collomb egy még idén februárban készített interjúján alapul, de nem véletlen, hogy ez akkor nem jelenhetett meg. Collomb akkor még belügyminiszter volt. Még emlékszünk, hogy a szocialista politikus meglehetősen furcsa körülmények között hagyta ott a szelfikirály, áldemokrata Macron süllyedő hajóját.

A bukott szocialista politikus mellesleg egészen lemondásáig Macron feltétel nélküli támogatója és kiszolgálója volt.

Lemondásában nagyon nagy szerepet játszott az, hogy sem a Belügyminisztérium, sem a rendőrség, csendőrség nem kapott semmilyen támogatást vagy segítséget a francia közbiztonság javítása érdekében.

Collomb tehetetlenül nézte a Párizsban és környékén eluralkodó migráns bandaháborúk szaporodását, egyes francia városok, mint Lille, Toulouse, Marseille vagy Grenoble részterületeinek „elvesztését”, köztársaságon kívülivé válását – ahogy saját maga fogalmazott. A francia emberek mindennapos félelme, a no-go zónák kialakulása, amelyekről beszélni sem volt szabad, gyerekek, nők szexuális bántalmazása, terrorizálása, a kábítószer és a prostitúció soha nem látott méretekben történő elterjedése, a zsidók elleni kegyetlen muzulmán támadások sem hatották meg a pökhendi Macront és miniszterelnökét, a technokrata, szürke eminenciás Éduard Philippet.

Az eddig az asztalfiókban pihentetett interjút az akkor még aktív belügyminiszter, Collomb azzal indítja, hogy kijelenti: Franciaország biztonsági helyzetét, a közbiztonságot rendkívül nyugtalanítónak tartja.

Minden reggel elolvasom a rendőrség közleményeit, nagyon pesszimista elemzéseket látok. Az emberek között rettentően megromlott a viszony, már nem akarnak együtt élni - fogalmaz. ("vivre ensemble - együtt élni" Macron választási kampányának és programpontjának egyik szlogenje volt). Collomb elismeri, hogy mind a közbiztonság súlyos romlásában, mind a közállapotok brutálissá válásában óriási szerepe van a migrációnak.

Collomb, bukott szocialista belügyminiszter szerint a legális, tehát évente 200 ezer migráns betelepítése is iszonyatos terhet ró a francia társadalomra és akkor még nem beszéltünk az illegális migrációról (ez szakértői becslések szerint évi 100 ezer fő). A Soros-Juncker terv végrehajtása elképesztő társadalmi feszültségekhez vezetett. Collomb egyenesen kimondja, hogy Franciaországnak nincs több migránsokra szüksége.

Rendkívül kritikusnak tartja a helyzetet: a társadalom szétszakadhat, az egyes közösségek Franciaországban egyre durvábban csapnak össze, és a végső tragédia bekövetkeztéig, amikor már túl késő lesz megfordítani a folyamatot.

Szerinte már csak 5-6 éve maradt Franciaországnak, a folyamat megfordíthatatlan - emeli ki a bukott szocialista politikus.

Collomb egyébként egészen október 3- ig halogatta döntését. A világtörténelem egyik legnaivabb és legviccesebb lemondását beharangozva közölte, hogy még 8 hónapig marad, aztán visszamegy Lyonba, ahol újra polgármester lesz. Ehhez képest október 3-án azonnal lemondott és búcsú beszédében olyanokat mondott, amelyeket a macroni álkormányzást és a Soros-Juncker tervet végrehajtó hatalom elhallgatott a francia emberek elől. Ebben a beszédben olyan negyedekről, kerületekről beszélt Eduárd Philippe miniszterelnök előtt, amelyekben az erősebb uralkodik az ököljog alapján, olyan területek vannak Franciaországban, amelyek elvesztek a Köztársaság számára.

Tragikus egyszerűséggel vetette oda, hogy ma még egymás mellett élünk, holnap szembe kerülünk egymással. Ez a beszéd akár egy közelgő polgárháború rémképét is előrevetítheti. Politológiai-szociológiai szempontból egyáltalán nem mellékes, amit egy leköszönő belügyminiszter mond országa biztonságáról, a közbiztonságról általában. Ezzel a beszéddel teljesen átértékelődött mindkét terminológia (tehát "biztonság és közbiztonság") hiszen egy belügyminiszternek, és az őt támogató kormánynak, köztársasági elnöknek mi az elsődleges feladata? Megvédeni saját polgárait és biztosítani a közrendet. Erre ma Franciaországban képtelen a központi hatalom.

Collomb lemondása is ezt támasztja alá. Nem képes többé biztonságot nyújtani, nem képes már megvédeni polgárait a bűnözéstől, a kábítószertől, a nőket a szexuális bűncselekményektől, a zsidókat a muzulmánoktól.

Ez további félelmet kelt a francia emberekben. Mostantól már nem tudunk csak erőszakról beszélni, helyére a "hipererőszak" lépett. Ideje továbbá az egész francia társadalmi modellt felülvizsgálni, mert amikor 2 hét alatt 3 kiskorút gyilkolnak meg bandaháborúban, Párizs külső agglomerációjában, baseball ütőkkel, henteskésekkel, vezeték nélküli fúrókkal, petanqe fémgolyókkal támadnak egymásra a fiatalok, akkor valami nagyon nincs rendben a társadalomban.

Mint ahogy akkor sem, amikor tavaly télen a vérszomjas ultrabaloldal tüntetésén pengékkel, vietnámi csapdákkal (ez hasonló az erdei vadaknak kitett csapdákhoz), lőfegyverekkel felszerelkezve csaptak össze az anarchista baloldaliak.

A francia biztonsági rendőrség szakembere szerint "a bűnözés a pincékből a lépcsőházakon át a lakásokig jutott el". A nizzai lincselésről készült videó különös brutalitásról tanúskodik, felveti azt a kérdést, hogy hogyan jutottak el idáig a franciák – ezt kéri számon a VA riportja.

Az úgynevezett Citékben, amelyek a külvárosi nagyobb városok központi területeit jelenti, lassan, de biztosan kialakultak a no-go zónák, a párhuzamos társadalmak, de ami ennél is szomorúbb, hogy eltűntek az apák, a gyerekek apa nélkül nőnek fel, azontúl, hogy a fizikai szükségleteiket kielégítik, nem neveli őket senki.Erről ír a francia filozófus, Chantal Delsol a Le Figaro hasábjain október 24-én. A legfiatalabb bűnözők többsége olyan családból kerül ki, ahonnan hiányzik az apa. Sajnos a szociológiai felmérésekben erről nem szabad beszélni, mivel ez diszkriminálná az egyszülős családokat" folytatja Delsol.Claude Guéant, Sarkozy elnök egykori belügyminisztere ma is világosan látja, hogy a "családi kötelékek szétrombolása és a válások számának robbanása az egyik oka annak, hogy a bűnözés természete megváltozott, eldurvult.A másik ok a kommünotarizmus felerősödése. A kommünotarizmus ("communautarism"), sajátos francia szociológiai fogalom, leegyszerűsítve egy kisebbségnek a társadalom többségével szembeni ellenségességét, ellenérzését, sőt, annak felbomlasztására tett kísérletet is jelenti. Egyértelmű, hogy a mai Franciaországban (és Hollandiában, Belgiumban, Dániában, Németországban, Svédországban) ez valójában az iszlamizációt jelenti.

Elképzelhetetlen, hogy a két, egymással szemben álló kisebbség közül valamelyik engedjen a másiknak, és ez legitimmé teszi az erőszakot- vallja egy prefektus.

Erről beszél Nicolas Sarkozy egykori országos rendőrfőkapitánya, Frédéric Péchenard is:

A 80-as években Párizs 18. kerületében dolgoztam (ez a kerület ma a kiskorú migránsbandák központja, erről többször is írtunk már), de akkoriban még nem volt utcai ima vagy női (muzulmán) kendőviselet az utcákon. Annak ellenére, hogy már akkor is jelentős számú idegen származású lakossága volt a kerületnek. Senki nem követte a ramadánt, vagy ha mégis, akkor arról nem tudtunk. A külvárosokban egyfajta sokszínűség létezett. Ezek a negyedek mára már teljesen eliszlámosodtak.

A fiatalokban semmiféle másság iránti tolerancia nincs már meg, ezért is támadnak egymásra. A bűnözés és az erőszak átalakulását a statisztikáknak és a vonatkozó büntetőjogi szabályok átalakításának kellene kísérnie, az új jelenségeket, mint az "ingyenes erőszak" tehát a céltalan, ok nélküli erőszakot elemezni kell, meg kell érteni azt a paradoxont, hogy miközben csökken a vagyon elleni erőszak vagy a betörések száma, miért érzik egyre kevésbé biztonságban magukat az emberek?

A Republikánusok, tehát a macroni áldemokrácia mostani ellenzéke módosítási javaslatában felvetette a büntethetőségi korhatár leszállítását 16 évre, továbbá a szankcionálási rendszerhez is hozzá kellene nyúlni szerintük. "Kiskorúak" bíróságának létrehozását javasolják, de úgy látják, hogy gyorsítani kellene az eljárásokat is azzal, hogy a bűncselekmény elkövetését követő hónapban már ítéletet kellene hozni. Meg kellene változtatni a fogva tartás szabályait is és lehetővé kellene tenni a fogva tartást a kisebb súlyú cselekményekre is.

A macroni rezsim igazságügyminisztere, Nicole Belloubet ezzel ellentétes állásponton van, szerinte az 1-6 hónapos büntetéseket maga után vonó cselekményekkel a börtönön kívüli rendszerben kellene foglalkozni.

De vajon mit érez a miniszterelnök, amikor telefonján nézi a Twitter-fiókját és olyan videót lát saját országában, ahol 15 fiatal rugdossa szét éppen egy másik fiatal fejét? - teszi fel a VA a jogos kérdést.

Senki nem vitatja már, hogy ma Franciaországban a biztonságnak kellene az elsődleges politikai kérdésnek lennie, különben bukik az épp hatalmon levő rendszer. De azt is tudjuk, hogy Macron minden mással foglalkozik, mint a francia polgárok biztonsága, legutóbb épp egy cirkuszi pódiumra való, nevetséges történelmi "elméletet" prezentált a 30-as évek és a mai idők közötti összefüggésről.

Philippe de Villiers-nek (Jacques Chirac kulturális államtitkára volt a 80-as években) tulajdonítják a Nemzeti Front szavazóiról a 80-as években keringő mondást, miszerint a Nemzeti Front szavazója olyan valaki, akinek egymás után háromszor lopták el az autórádióját. E hasonlat alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy Macron szavazói azok, akik még mindig tévét néznek, állítja a VA. Ők elég kevesen vannak ma már. Eközben a közösségi médiákban fénysebességgel terjed a VA riportjának egy beszkennelt változata, az alábbi bejegyzéssel:

Au sommet de L'Etat, ils savent déjà. La catastrophe approche et ils ne font rien, pétrifiés par ce qu'ils découvrent. Leur responsabilité historique sera terrible. #Collombpic.twitter.com/JRaULq6tTR

— Robert Ménard (@RobertMenardFR) 2018. október 31.

A hatalom csúcsán már tudják, hogy a katasztrófa a küszöbön áll, de ők nem tesznek semmit, kővé dermedtek attól, amit felfedeztek. Történelmi felelősségük óriási.A Twitter-bejegyzést Robert Menard osztotta meg, egy dél-francia város, Béziers polgármestere, civilben újságíró, a Riporterek Határok nélkül társalapítója.



Forrás: http://www.origo.hu/nagyvilag/20181104-franciaorszag-collomb-interju.html

Origo

A Petrényi Család Honlapja

Ha tetszett, oszd meg ezt a cikket!

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn