Kitörő öröm és virágeső fogadta a Felvidékre bevonuló honvédeket

Kereken nyolcvan éve, 1938. november 2-án hirdette ki a bécsi Belvedere palotában a magyar illetve a csehszlovák kormány közös kérésére összeült német-olasz döntőbizottság azt a határozatát, amellyel az 1920-as trianoni békeszerződést felülvizsgálva, az egykor a Magyar Királysághoz tartozó Felvidék összesen 12 012 négyzetkilométernyi területét visszacsatolta Magyarországhoz.

E döntésnek köszönhetően ismét magyar lett többek között Kassa, Rozsnyó, Ungvár és Beregszász. November 6-án, az anyaországhoz visszatért Komáromba bevonuló Horthy Miklós kormányzót és kíséretét harangzúgás és örömkönnyek fogadták csakúgy, mint a többi visszacsatolt felvidéki városba megérkező honvédalakulatokat.

Trianonban kivégezik a történelmi Magyarországot

A Párizs környéki békeszerződések részeként az 1920. június 4-én a versailles-i Nagy Trianon palota dísztermében aláírt diktátum szabályosan kivégezte a történelmi Magyarországot.

A magyar küldöttség elhagyja a Trianon palotát, a békeszerződés aláírása után. ElölForrás: Wikimedia Commons

A „békecsinálók" a négy antant nagyhatalom képviselői, - elsősorban Franciaország miniszterelnökének, Georges Clemenceau-nak a nyomására - teljesen figyelmen kívül hagyva az Apponyi Albert gróf vezette magyar delegáció részletes érveit és Thomas Woodrow Wilson amerikai elnöknek az etnikai alapú rendezésre vonatkozó javaslatát,

összesen 320 ezer négyzetkilométernyi területet, a történelmi Magyarország kétharmadát csatolták el az országtól,

és adták az Osztrák-Magyar Monarchia romjain szerveződő új államoknak.

A "békecsinálók" (balról jobbra): David Lloyd George brit, Vittorio Emanuele Orlando olasz, Georges Clemenceau francia miniszterelnök, és Thomas Woodrow Wilson amerikai elnökForrás: Wikimedia Commons

A versailles-i békerendszer, - így benne a trianoni diktátum is- lényegét tekintve a francia politikának az 1870 óta Németországgal szemben táplált revánsigénye kielégítésről, illetve a közép-kelet-európai francia nagyhatalmi befolyás megteremtéséről szólt.

Nagy-Trianon-kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosója, a La galérie des Cotelles. Itt írták alá a szerződést.Forrás: Wikimedia Commons

A trianoni békeszerződés húszmilliós középhatalomból hétmilliós kisállammá tette Magyarországot,

amelyet nem csak a területeitől, hanem korábbi infrastruktúrájának és nyersanyagforrásainak jelentős részétől is megfosztott a nagyhatalmi diktátum.

Az országcsonkító békediktátum a történelmi Magyarország területének mintegy kétharmadát csatolta elForrás: Wikimedia Commons

Románia megszerezte a Partiumot (akkori szóhasználattal Kelet-Magyarországot) és Erdélyt, a délszláv állam a Délvidéket valamint a korábban magyar közigazgatás alatt állt horvátországi területeket,

Csehszlovákia pedig a Felvidéket és Kárpátalját.

Apponyi Albert gróf (középen, cilinderben) a párizsi béketárgyalásokonForrás: Wikimedia Commons

A magyar hadsereg létszámát 35 000 katonában maximálták, a légierőt és a nehézfegyverzetet teljesen fel kellett számolni.

A magyar küldöttség megérkezik a trianoni békediktátum aláírásáraForrás: Wikimedia Commons

Az ország gazdasági és katonai erejétől megfosztva így gyakorlatilag teljesen tehetetlenül és védtelenül állt a Monarchia újdonsült utódállamainak – különösen Eduárd Benes csehszlovák miniszterelnök, valamint a román királyi kormány által képviselt - mohó és szemtelen további követeléseivel szemben.

Bethlen István megtöri a külpolitikai karantént

Ezért nem is csoda, hogy 1920. június 4-e után a revízió került a magyar kormányok külpolitikájának középpontjába. Az 1921. április 14-én hivatalba lépett, és az országot több mint egy évtizeden át sikerrel irányító Bethlen-kormány élén álló miniszterelnök, Gróf Bethlen István határozta meg a magyar revíziós politikának egészen 1938-ig kitartó legfontosabb alapelveit.

Az 1921-ben megalakult első Bethlen-kormányForrás: Wikimedia Commons

Ezek szerint Magyarország a békés, tárgyalásos, és az etnikai alapú revíziós politika talaján áll.

A Trianon után külpolitikailag teljesen elszigetelődött ország egymagában természetesen nem lett volna képes érvényt szerezni revíziós törekvéseinek.

Gróf Bethlen István miniszterelnök (a képen középen) tisztában volt azzal, hogy nagyhatalmi támogatás nélkül nem vezethet sikerre a magyar revíziós politikaForrás: Bundesarchiv

Bethlen gróf tisztában volt azzal, hogy a kisantantba tömörült utódállamok maguktól még a magyar többségű területekből sem lennének hajlandóak akárcsak egyetlen talpalatnyi terület visszaadására.

Benes mindent elkövetett, hogy a magyarok ellen hergelje az antant képviselőitForrás: Wikimedia Commons

A magyar kormány revíziós törekvéseihez ezért meg kellett szerezni az európai nagyhatalmak támogatását is.

Bethlen István ezért elsősorban azt a külpolitikai elszigeteltséget igyekezett feloldani, amibe az ország Trianon után került.

Róma a magyar revíziós törekvések mellé áll

E politika első látványos sikere az 1927-ben Rómában aláírt olasz-magyar barátsági, békéltető eljárási és választott bírósági szerződés volt. A Benito Mussolini olasz kormányfő, valamint Bethlen István gróf magyar miniszterelnök által aláírt bilaterális egyezménynek

volt egy titkos záradéka is,

amely kimondta, hogy a két fél az őket kölcsönösen érdeklő kérdésekben is együtt fog működni.

Mussolini Olaszországával az 1927-ben megkötött kétoldalú barátsági szerződés kiszabadította az országot a külpolitikai karanténbólForrás: Pinterest

Noha Olaszország az antant szövetségeseként, a győztes hatalmak oldalán fejezte be az első világháborút,

ám ennek ellenére Róma is elégedetlen volt a versailles-i békeszerződéssel.

Olaszország 1915-ben azért lépett be a háborúba, mert az antant illetve Franciaország ezért cserébe a londoni titkos szerződéssel neki ígérte Kelet-Isztriát és Közép-Dalmáciát.

Gróf Bethlen István az 1920-as években sikeresen alakította a magyar külpolitikátForrás: Wikipedia/Bundesarchiv

A délszláv királyság (1929-től Jugoszlávia) létrejötte azonban magakadályozta Rómát abban,

hogy az Adriai-tenger és a Balkán térségében kialakítsa azt a saját befolyási övezetét, aminek reményében aláírta a londoni paktumot.

Ezzel nyert mélyebb értelmet az 1927-es olasz-magyar szerződés, ami megalapozta, hogy Róma támogassa a magyar revíziós igényeket.

Mussolini Olaszországa szintén elégedetlen volt a versailles-i rendszerrelForrás: Wikimedia Commons

(Nem véletlen, hogy a kisantant államaiban nagy gyanakvással és rossz érzéssel fogadták Róma és Budapest megegyezését.) Bethlen a magyar revíziós törekvések támogatása érdekében Nagy Britanniával is igyekezett magasabb szintre emelni a kapcsolatokat csak úgy, mint Ausztriával, és a weimari Németországgal.

A horogkereszt fenyegető árnyéka vonja be Európát

1933-tól gyökeres változások kezdődtek el a versailles-i békerendszeren nyugvó addigi európai nagyhatalmi politikában. 1933. január 30-án Hindenburg német államelnök a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) vezérét, Adolf Hitlert nevezte ki kancellárnak.

Adolf Hitler kancellár, és Paul von Hindenburg német államelnök. Hitler 1933-ban jutott hatalomraForrás: DPA/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Dpa

Hitler néhány hónap alatt felszámolta az addigi többpárti koalíciós kormányzást

illetve parlamentáris rendszert, és Paul von Hindenburg elnök 1934. augusztus 2-án bekövetkezett halála után a kancellári poszt mellé - immár Führerként - magára ruháztatta az államfői jogosítványokat is.

Hindenburg 1934-ben bekövetkezett halála után Hitler az államfői hatalmat is megszerezteForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Berliner Verlag/Archiv

Hitler és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt totális hatalma valamint agresszív külpolitikája

1934-től az alapjaiban kezdte ki az 1919-es versailles-i békerendszerrel létrejött és addig fennállt európai nagyhatalmi erőegyensúlyt.

Hitler még a hatalomra jutása előtt nyíltan meghirdette, hogy semmisnek tekinti a versailles-i rendszert, és elégtételt fog venni a „dekadens nyugati demokráciákon" a Németországot ért sérelmek miatt.

Hitler hatalomra jutása után elkezdte Németország militarizálásátForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

És ez sajnos nem csak egy szájas néptribun hőzöngésének bizonyult, mint ahogy azt a nyugati hatalmak egészen 1933-ig gondolták,

mert Hitler a megszerzett teljhatalom birtokában azonnal hozzá is kezdetett Versailles nyílt felszámolásához.

Németország kilépett a Népszövetségből, 1935 márciusában visszaállították a sorkötelezettséget, és meghirdették Németország újrafelfegyverzését.

Németország 1934-től totális álammá, diktatúrává váltForrás: Bundesarchiv

Hitler 1936 márciusában bevonult a versailles-i békeszerződéssel demilitarizált övezetté tett Rajna-vidékre, az 1937-ben megkötött olasz-német paktummal pedig létrejött a Berlin-Róma tengely, megteremtve ezzel az Anschluss, Ausztria bekebelezésének politikai feltételeit.

A Harmadik Birodalom nyomasztó szomszéddá válik

Ezek a változások természetesen nem hagyhatták érintetlenül a magyar külpolitikát sem. Az 1932-ben miniszterelnökké kinevezett Gömbös Gyula volt az első európai kormányfő, aki igaz, hogy nem hivatalosan, de látogatást tett a frissen kinevezett német kancellárnál, Hitlernél, még a nácik hatalomra jutásának évében, 1933-ban.

Gömbös Gyula 1932-ben vette át a kormányfői stafétabotot Gróf Károlyi GyulátólForrás: MTI/Honéczy Barnabás

A Gömbös-kormány külügyminiszterévé kinevezett, és a diplomáciai pályafutását még az Osztrák-Magyar Monarchiában elkezdett tapasztalt diplomata, Kánya Kálmán nevéhez fűződik az 1930-as évek magyar revíziós politikáját meghatározó

úgynevezett horizontális paktum koncepció kidolgozása.

Gömbös Gyula (balról a harmadik) a szélsőjobbról ment be középre. A kép jobb szélén Kánya Kálmán külügyminiszterForrás: Wikimedia Commons

Kánya felismerte, hogy az egyre jelentősebb kelet-európai befolyást szerző náci Németország ellenében nem lehet sikerre vinni a magyar revíziós törekvéseket.

Kánya Kálmán külügyminiszterként a Harmadik Birodalom egyre jobban növekvő befolyását az Olaszországgal már korábban kialakított együttműködés erősítésével, illetve a nyugati hatalmakkal fennálló kapcsolatok fejlesztésével igyekezett kiegyensúlyozni.

Kánya Kálmán tapasztalt diplomata volt, aki még Ferenc József alatt kezdte meg külügyi karrierjétForrás: Wikimedia Commons

1938. március 12.-én a német csapatok – a derék osztrákok lelkes ünneplése közepette – bevonultak Ausztriába. Néhány napon belül kimondták Ausztria egyesülését a náci Németországgal, ezzel pedig a Harmadik Birodalom Magyarország közvetlen határszomszédjává vált.

Hitler faltörő kosként szeretné használni Horthyt

Ilyen külpolitikai előzmények után jött létre az első hivatalos német-magyar államfői találkozó, Horthy Miklós 1938. augusztus 22. és 28. közötti németországi látogatásával.

Az 1920. március 1-én kormányzóvá választott Horthy Miklós a trianoni országvesztés után a revíziót tette meg a Magyar Királyság legfőbb külpolitikai törekvésévéForrás: Wikimedia Commons

A sorozatos külpolitikai sikereitől vérszemet kapott Führer az Anschluss után az úgynevezett szudéta kérdés megoldását, azaz Csehszlovákia többségében német nemzetiségűek lakta nyugati területeinek bekebelezését tűzte napirendre.

Horthy 1938 augusztusában tett először hivatalos államfői látogatást HitlernélForrás: AFP/Berliner Verlag/Archiv

Az 1938. augusztusi németországi látogatás alkalmával a kormányzó és a Führer négyszemközti megbeszélésén Hitler arra akarta rávenni Horthyt, hogy a magyar csapatok támadják meg Csehszlovákiát, és vonuljanak be a Felvidékre, megteremtve ezzel a casus bellit Németország beavatkozásához.

Adolf Hitler arra akarta rávenni a kormányzót, hogy első lépésben Magyarország támadja meg CsehszlovákiátForrás: AFP

Hitler erre az esetre kilátásba helyezte a Felvidék teljes területe, valamint Pozsony visszacsatolását Magyarországhoz, ám a kormányzó határozottan visszautasította a Führer ajánlatát. Horthy azt mondta a visszautasítástól csalódott és bosszús Hitlernek, hogy a magyar kormány a jogos revíziós igényeit  nem háborúval, hanem elsősorban békés úton kívánja rendezni.

Odadobja a Nyugat Csehszlovákiát Hitlernek  

Amíg Horthy kormányzó és Imrédy Béla miniszterelnök Németországban tárgyalt, addig Kánya Kálmán a szlovéniai Bledben megállapodott a kisantant államok külügyminisztereivel arról, hogy kormányaik elismerik Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát.

Imrédy Béla üdvözli Horthy Miklós kormányzót Komárno-ban, azaz a magyarországhoz visszatért Komáromban,  1938 novemberébenForrás: Wikimedia Commons

Kánya ezzel a megállapodással kívánta legalizálni az ország háborús készülődését,

illetve a még Darányi Kálmán miniszterelnök által márciusban meghirdetett magyar fegyverkezési programot. A német- csehszlovák tárgyalások 1938 szeptemberére végleg megfeneklettek, és nagyon úgy tűnt, hogy elkerülhetetlen a két ország közötti háború, ami könnyen összeurópai konfliktussá válhatott volna.

Darányi Kálmán még mint miniszterelnök felszólal a parlamentben, 1938 áprilisábanForrás: Wikimedia Commons

Szeptember 20-án Imrédy Béla miniszterelnök és külügyminisztere, Kánya Kálmán Berchtesgadenbe repültek, hogy felkérjék Hitlert a Csehszlovákiával szembeni magyar területi igények támogatására. A békét bármi áron megőrizni kívánó brit miniszterelnök, Neville Chamberlin

azonban a csehszlovák válság „elsimítása" miatt váratlanul Hitlerhez repült.

Neville Chamberlin brit miniszterelnök (a kép bal szélén) Daladier francia kormányfővel Adolf Hitlernél az 1938-as müncheni tárgyalásokon. A megalkuvó nyugati politikával, Csehszlovákia feláldozásával sem sikerült megállítani HitlertForrás: Bundesarchiv

Az angol kormányfő kezdeményezésére 1938. szeptember 29-én Nagy Britannia, Franciaország, Olaszország és a náci Németország Münchenben megegyezett, hogy Csehszlovákia köteles kiüríteni és átadni az országnak azokat a nyugati területeit, ahol a német nemzetiség alkot többséget.

Neville Chamberlain a hestoni repülőtéren 1938. szeptember 30-án, kezében a Hitler által aláírt papírralForrás: Wikimedia Commons

A Chamberlin brit és Daladier francia kormányfő, valamint Adolf Hitler és Mussolini által szignált egyezménybe Ciano gróf olasz külügyminiszter javaslatára az is belekerült,

hogy Magyarország jogos területi igényeiről a prágai és a budapesti kormány folytasson kétoldalú tárgyalásokat,

amelyek ha nem vezetnek eredményre, döntőbíráskodást kérhetnek a nagyhatalmaktól.

A csehszlovák delegáció a beszűrődő magyar himnuszt hallgatja

A müncheni egyezményben foglaltak alapján 1938. október 9-én Komáromban el is kezdődtek a csehszlovák és a magyar kormány képviselői közötti tárgyalások. A csehszlovák delegációt, amely kizárólag szlovákokból állt,

Jozef Tiso, az autonóm Szlovákia két nappal korábban kinevezett miniszterelnöke vezette,

a magyar delegációt pedig Kánya Kálmán külügyminiszter.

Jozef Tiso német tisztekkel. Hitler és Ribbentropp a szlovák álláspontot támogatta inkább, csak Ciano nyomására változtattak hozzáállásukonForrás: Picasa

A helyszín a szlovák delegáció számára pszichésen nagyon hátrányosnak bizonyult,

ugyanis a helyi magyar lakosság egységesen a felvidéki területek visszatérése mellett állt, a magyar kormányküldöttséget virágesővel fogadta, a templomok tornyaira magyar zászlókat tűztek ki, és a tárgyalásokra is behallatszott az utcán énekelt magyar himnusz.

Joachim von Ribbentrop (a képen középen) birodalmi külügyminiszter Ante Pavelic horvát szélsőjobboldali vezető társaságábanForrás: Bundesarchiv/Henkel

A tárgyalások több forduló után október 13-án eredménytelenül záródtak.

Amíg a magyar delegáció felkészülten érkezett Komáromba, és az 1910-es népszámlálási adatok szerint a teljesen magyar, vagy magyar többségű területek átadását kérte, addig ezzel szemben a csehszlovák tárgyalók az etnikai számarányokban teljesen tájékozatlannak bizonyultak.

Horthy Miklós kormányzó bevonul a visszatért KomárombaForrás: Pinterest

A Tiso vezette delegáció végül csak a Kárpátaljának biztosítandó autonómiára tett javaslatot, gyakorlatilag teljesen elutasítva ezzel a magyar javaslatokat.

A magyar delegáció vezetője, Kánya Kálmán erre bejelentette, hogy a maguk részéről ezzel befejezettnek és eredménytelenek tekinti a tárgyalásokat,

ami miatt a budapesti kormány a müncheni egyezményt aláíró négy nagyhatalom döntőbíráskodását fogja kérni.

Hitler dührohamot kap, és faképnél hagyja Darányit

Anglia és Franciaország – valószínűleg részben politikai bűntudatból, részben pedig cinikus számításból – nem fogadták el a döntőbíráskodásra való felkérést, amit ráhagytak Berlinre és Rómára.

Hitler, Horthy, és Ribbentrop. Hitler eleinte elzárkózott a döntőbíráskodástólForrás: Bundesarchiv

Hitlerrel Darányi Kálmán tárgyalt a német döntőbíráskodás feltételeiről, a Führer támogatást kérve a magyar igényekhez, cserébe az Antikomintern Paktumhoz csatlakozást, valamint egy tízéves időtartamú, Németország számára előnyös gazdasági szerződést ajánlva fel.

darányi felajánlotta az Antikomintern Paktumhoz való csatlakozást isForrás: Wikimedia Commons

Hitler nem volt túl lelkes, aki a fentieken kívül még a Népszövetségből való kilépést is feltételül szabta, majd dührohamot kapva faképnél hagyta Darányit, és Joachim von Ribbentropra bízta a tárgyalások folytatását.

Az első bécsi döntés kihirdetése után. Középen Ciano és Ribbentrop, a kép jobb szélén Kánya Kálmán külügyminiszterForrás: Wikimedia Commons

A németek ellenállást látva, Imrédy miniszterelnök jóváhagyásával Pozsonyt és Nyitrát végül kihagyták a magyar igényekből,

ám Kassa és a Kárpátalja, valamint Munkács illetve Ungvár visszacsatolásához továbbra is ragaszkodott a budapesti kormány.

Galeazzo Ciano gróf, olasz külügyminiszterForrás: Wikimedia Commons

Végül a magyar revíziós igényeket különösen pártoló Ciano olasz külügyminiszter tudta csak rávenni Von Ribbentropot a birodalmi külügyminiszter október 28-i római tárgyalásán a módosított magyar területi igények és a döntőbíráskodásban való részvétel elfogadásáról.

Virágeső, örömkönnyek, és harangzúgás fogadta a honvédeket

Miután Magyarország és Csehszlovákia is jelezte, hogy elfogadják a német-olasz döntőbíráskodást, 1938. november 2-án a bécsi Belvedere palotában Ribbentrop illetve Ciano gróf, valamint a magyar és a csehszlovák delegáció tagjainak felszólalása után délután kihirdették döntést, amely legnagyobb részt az úgynevezett Darányi vonalat követte.

Horthy kormányzó Komárom főterén a visszacsatolási ünnepségenForrás: NFM

Ciano befolyására Munkács és Ungvár is visszakerült Magyarországhoz. Az új határvonalat tartalmazó térképet még ott nyomban átadták a két delegációnak. A döntés mélyen megdöbbentette a szlovákokat, akiket valósággal sokkolt Munkács és Ungvár elvesztése.

A felvidéki magyar lakosság kitörő örömmel fogadta az anyaországhoz való visszatéréstForrás: NFM

A küldöttség egyik tagja Volosin el is ájult, Tiso pedig a következőket nyilatkozta: „Mindent elvesztettünk. Népünk bár nem saját hibájából, de áldozattá vált. Tudtunk nélkül, tehát ellenünk döntöttek. Nincs mit tenni csak fejet hajtani és dolgozni. De senki sem akadályozhatja meg nekünk, hogy az egész világ előtt kijelentsük, a szlovák nemzet tragikus sérelmet szenvedett el."

A kormányzó bevonul az ugyancsak visszatért KassáraForrás: NFM

A magyar királyi honvédség erre kijelölt alakulatai november 5-től kezdték meg a visszacsatolt felvidéki területekre való bevonulást. Mindenütt harangzúgás, örömkönnyek és virágeső fogadta az anyaországhoz visszatért városokon és községeken átvonuló honvédeket.

Magyar alakulat vonul át egy visszatért felvidéki községenForrás: FNM

Az általános eufóriában ekkor még senki sem gondolhatta, hogy a történelmi igazságtételként megélt revíziónak egyszer még súlyos ára lesz.



Forrás: http://www.origo.hu/tudomany/20181102-az-elso-becsi-dontes-volt-a-magyar-revizios-kulpolitika-elso-latvanyos-sikere.html

Origo

A Petrényi Család Honlapja

Ha tetszett, oszd meg ezt a cikket!

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn