Olajmágnások csicskáztatják az európai foci vezetőit, beleremeghet az újabb Football Leaks-botrányba a FIFA elnöke

Újabb adag kompromittáló dokumentumot hozott nyilvánosságra a Football Leaks nemzetközi non-profit platform, a Spiegel c. hamburgi hetilap és a European Investigative Collaborations oknyomozó portál európai topcsapatokról, menedzserekről játékosokról, és sportvezetőkről. 

A szivárogtatás még nem ér véget, de az már most látszik, hogy a nyilvánosságra került ügyeknek súlyos következményei lehetnek, többek közt a FIFA elnökére, Gianni Infantinóra nézve. A legsúlyosabbnak látszó ügyben iratok bizonyítják, hogy 

2014-ben - még UEFA-főtitkárként -  Infantino segített lobbizni a Manchester City és a Paris St. Germain vezetőinek, hogy mentesüljenek az abban az évben bevezetett, szigorított pénzügyi szabályok, az ún. Financial Fair Play (FPP) alól. 

A 2012-ben elfogadott FPP-t többek közt azért vezette be az akkor még Michel Platini vezette szövetség, hogy gátat szabjon az európai topcsapatokhoz átláthatatlanul özönlő, kétes eredetű arab és orosz pénzeknek, és fenntartható gazdálkodásra kényszerítse a klubokat. Az elvárás az volt, hogy a klubok veszteségei 2011 és 2013 között ne haladják meg a 45 millió eurót, az azt követő három évben pedig a 30 milliót.

A katari emír, Tamim bin Hamad al-Tani 2011-ben vásárolta meg a Paris St. Germaint és egy évvel később irreális nagyságrendű, évi 215 millió eurós szponzori szerződést kötött a katari turisztikai ügynökséggel. 

A Spiegel szerint a nevetséges (állítólag alig öt oldalas) megállapodás célja nyilvánvalóan az volt, hogy a katari állam - azaz gyakorlatilag a tulajdonos - annyi állami pénzt pumpáljon a PSG-be, amennyit csak nem szégyell - tehát pontosan az, ami ellen az FPP-t kitalálta az UEFA.

A 2022-es vébére készülő Katar pompázatos formában szeretné fogadni a futballvilágot, és úgy döntöttek, addig is összevásárolják a bolygó legértékesebb klubcsapatát. A PSG alig két év alatt több mint 218 millió eurós (!) hiányt halmozott fel a megaigazolásokkal, így gyors tőkeinjekciókra volt szükség. (Többek közt Ibrahimovics, T. Silva, Beckham, Lavezzi, Motta érkeztek.)

Nem nagy kockázat kijelenteni, hogy az évi 215 millió euró nélkül nem tudta volna évekkel később megszerezni és megfizetni a világ két legdrágább játékosát, a 222 millió euróért vett Neymart és a 180-ért vett Kylian Mbappét.

Balra Tamim Bin Hamad Al-Tani katari emír, mellett pedig elődje, Hamad ben Khalifa Al Thani a PSG Real Madrid elleni BL-nyolcaddöntőjén 2018 március 6-án a Parc des Princes-benFotó: FRANCK FIFE/AFP

Hogy a nagyságrend érthető legyen: a Bayern München főszponzora, a Deutsche Telekom évi 29 millió euróval támogatja a csapatot azért cserébe, hogy a klub buiszától kezdve a játékosok melegítőjéig kizárólag és mindenhol csak a  T-logó legyen látható. 

A katari turisztikai ügynökség ennek a sokszorosát fizette ki, és még csak ahhoz sem ragaszkodtak, hogy a klub intenzíven népszerűsítse őket nyilvános eseményeken vagy épp a Parc de Princes stadionban. 

Sportügynökségek becslései alapján a szponzorinak álcázott szerződés értéke évi maximum 3 millió euró volt, azaz piaci alapon egy vállalkozásnak ennyit ért volna a szolgáltatás, amit a PSG nyújtott. Ennek 75-szörösét utalta át egy évben Katar a párizsi klub számlájára. 

Látszódjon úgy, hogy súlyos büntetés, de azért ne legyen az 

2013-ban az UEFA kilenc klubnál kezdett átfogó, kilenc hónapon át tartó vizsgálatba, és köztük volt a PSG és a Manchester City is. A vizsgálatok papíron szigorúan titkosak voltak, Platini és Infantino pedig több interjúban jelezték, a szabályt sértők a legsúlyosabb büntetésre számíthatnak, az pedig egyenlő a Bajnokok Ligájából való kizárással. 

Az UEFA oknyomozó bizottsága által felkért könyvvizsgálók mind megállapították, hogy a PSG támogatási szerződésének összege irreális, és kimondták a tulaj és szponzor közti összeférhetetlenséget is. Csakhogy ezután nem történt előrelépés: az oknyomozó bizottságon nem jutott túl az ügy. 

Miközben az UEFA vizsgálati bizottsága a PSG párizsi központjában nézte át a szponzori szerződéseket, Infantino a tulajdonossal egyeztetett arról, hogyan lehetne mindkét fél számára pozitív módon lezárni az ügyet. Még tartott a vizsgálati eljárás, amikor 2014 februárjában a klub katari elnöke, Nasszer Al-Helaifi és francia ügyvezetője Jean-Claude Blanc asztalhoz ült Infantinóval és Platinivel a svájci Nyonban. Az UEFA elöljárói azt akarták elérni, hogy a klub elöljárói tárgyaljanak a vizsgálóbizottsággal, a PSG vezetői erről viszont hallani sem akartak, fenyegetőzni kezdtek és ragaszkodtak ahhoz, hogy csak a „legfelső szinten” volt hajlandó „tárgyalni”.

Nasszer Al-Helaïfi, a PSG elnöke, balján Nicolas Sarkozy volt francia államfő a PSG és a Crvena Zvezda BL-meccsén 2018 október 3-án a Parc des Princes lelátójánFotó: FRANCK FIFE/AFP

Az ügynek ez volt az egyik kulcsmomentuma. A legfelső szint valójában azt jelentette, hogy a katariak egyedül háttérben voltak hajlandóak kiegyezni az UEFA vezetőivel, máskülönben jogi és pénzügyi háborút ígértek. Infantino belement abba, hogy háttérben állapodjon meg a PSG-vel. 

Hogy az UEFA-nak milyen nevetséges súlya volt az ügyben, azt mutatják a tárgyalás kiindulópontjai is. Néhány héttel később Londonban Infantino azt kérte Blanc-tól, hogy a PSG csökkentse le 100 millió euróra a turisztikai szerződést. Ez még mindig teljesen elrugaszkodott összeg lett volna, de a főtitkár lepattant az arab tulajokról. Végül Lyonban, a francia ligakupa áprilisi döntője alatt született meg a deal: a PSG feldarabolta a szerződést, és a 215-ből 115-öt más katari forrásokból pótolt vissza. Ez persze nem volt része a „hivatalos” megállapodásnak.

2014 májusában bejelentették, hogy hét klub, köztük a PSG és a Manchester City is 60 millió eurós büntetést fizet be több részletben a szövetségnek, és vállalják, hogy limitálják 2014-es és 2015-ös veszteségeiket. Több csapat - köztük a PSG is - kikötötte, hogy vállalja a büntetést, de nem ismerték el, hogy megsértették az FFP-t, és ezzel a felszínen a klub imidzsét is megóvták. Infantino beérte azzal, hogy az ítélet szövegezése kifejezetten szigorú lett.

Infantino és Platini a 2016-os EB egyik sajtótájékoztatójánFotó: FEDERICO GAMBARINI/dpa Picture-Alliance/AFP

A súlyosnak látszó büntetések valójában bagatellnek számítottak. A megállapodás értelmében ha a klubok betartották az egyezséget, a 60 millió eurós büntetésből 40-et visszakaphattak, és a maradék 20-at is csupán a BL-pénzdíjazásukból vonták meg, ráadásul csak három év alatt.   

A PSG szemberöhögte az UEFA szabályait, és ebben a Football Leaks-Spiegel csapat szerint kulcsszerep jutott Infantinónak is, aki a vizsgálat alatt folyamatosan bizalmas információkkal és iratokkal látta el őket. A Spiegel szerint egész egyszerűen 

saját főfitkára elárulta az UEFA-tazért, hogy megóvjon két klubot, akiket ki is lehetett volna zárni akár a nemzetközi kupákból. 

Az iratokban arra nincs utalás, hogy az olaszt megvesztegették volna. A feljegyzésekből annyi olvasható ki, hogy Infantino egyszerűen összeroppant a topklubok nyomása alatt. Az UEFA főtitkára ezzel együtt sem bukott bele az ügybe, épp ellenkezőleg: mint az a nemzetközi futballéletben az lenni szokott, 2016 februárjában FIFA-elnöknek választották. 

„Előbb fizetek 30 millió eurót a legjobb ügyvédeknek, hogy szétpereljenek titeket, minthogy befizessem a büntetést”

A PSG-egyezség nem elszigetelt eset volt, és talán nem is a legsúlyosabb. Infantino a párizsiakkal - azaz a katariakkal - párhuzamosan heteken keresztül tárgyalt a háttérben angol Manchester City vezetőivel is, mielőtt 2014 májusában megállapodtak a büntetésben.

Haldun al-Mubarak, a Manchester City elnöke és Josep Guardiola menedzserFotó: PAUL GREENWOOD/DPPI

A 2008 óta az Abu-Dhabi királyi család tulajdonához tartozó Manchester City 2009 és 2011 között őrületesen kiköltekezett, hogy felzárkózzon a nemzetközi elithez és több mint 400 millió eurós mínuszt halmozott fel. (Érkezett többek közt Tévez, Adebayor, Barry, Balotelli, Touré és Silva is.) 

Miután az FFP-ről döntött az UEFA, Haldun Al Mubarak - a klub emirátusi elnöke, a királyi család barátja - hatalmas pénzeket csoportosított át Abu-Dhabiból Manchesterbe. Amikor 2014 januárjában az UEFA megbízásából a PricewaterhouseCoopers átnézte a szerződéseket, azt találták, hogy 

a szponzori pénzek 85 százaléka a királyi család különböző érdekeltségeitől érkezett, de ami még súlyosabb, 35 millió euró költséget eltitkoltak a szövetség elől, hogy úgy tűnjön, a klubnak nincsenek adósságai. 

A szövetség által felkért Octagon marteking szakértői ezen túl azt állapították meg, hogy voltak szerződések, amelyek 50 millió euróval is többe kerültek a becsült piaci értéknél.   

Életkép az Etihad stadionból a Southampton elleni bajnokin 2018 november 4-énFotó: PAUL ELLIS/AFP

A Manchester City és jogászai brutális ellentámadásba lendültek: megfenyegették a PwC-t, és arra akarták kényszeríteni, hogy töröljenek részleteket a jelentésükből, az UEFA-t pedig azzal zsarolták, hogy az Európai Bíróságon támadják be az FPP-t, ha nem hátrálnak. 

A City-nek a kozmetikázással együtt is 180 millió eurós mínuszt mutatott az egyenlege, de Abu-Dhabit ez sem érdekelte. A klub ügyvédje, Simon Cliff egy emailben azt írta, Mubarak azzal fenyegette meg Infantinót, 

inkább fizet 30 millió eurót a világ 50 legjobb ügyvédjének 10 éven keresztül, hogy szétperelje őket, mint hogy elismerje bűnösségét és büntetést fizessen az UEFA-nak. Az egész dokumentáció legerősebb részei arról árulkodnak, hogy az UEFA főtitkára, az európai labdarúgás egyik legnagyobb hatalmú embere mennyire összetöpörödött a klubtulajok szorításában. Infantino végül „kiegyezett” a manchesteri tulajokkal, akiknek ugyanolyan ejnyebejnye járt mint a PSG-nek, és még csak el sem kellett ismerni bűnösségüket. 

Kiszivárgott egy olyan levélváltás is, amiben 

Infantino, az UEFA akkor főfitkára leegyezteti a szövetség még ki nem adott közleményét a Manchester City tulajdonosával, és megmagyarázza, azért használ benne erősebb szavakat, hogy a büntetés súlyosabbnak látszódjon a valóságosnál.A City ügyvezetője, Ferran Soriano egy a Spiegel által idézett kiszivárgott levélben visszatér erre a levélváltásra, és egy másik emailben azt írta Mubarak tulajdonosnak, telefonon beszélt Infantinóval arról, miként briefeljék az ügyvédeket az ítéletről úgy, hogy az 

„többnek tűnjék majd egy egyszerű figyelmeztetésnél, elrettentőnek, hatásosnak látszódjon, de ne sértse drámai módon a Manchester City üzleti érdekeit”. 

Haldun al-Mubarak, a Manchester City elnöke és Ferran Soriano ügyvezetőFotó: OLI SCARFF/AFP

Hogy Infantino miként szerelte le az UEFA oknyomozó bizottságát, az nem derül ki egyértelműen az iratokból, csak az, hogy  miután 2014 májusában a szövetség kommunikálta a büntetéseket, a tényfeltáró csoport éléről távozott a munkát addig irányító Brian Quinn, mert elégtelennek találta a kiszabott büntetéseket. Még maga Michel Platini is részt vett az ügy elsimításában, ami azért is szép, mert végsősoron az ő elnöksége fogadtatta el a szövetséggel az FFP-t.

A tárgyalássorozat hangulatáról összességében sokat elmond, hogy amikor Simon Cliff, a Manchester City jogásza megtudta, hogy az UEFA oknyomozó bizottságának egyik tagja, Jean-Luc Dehaene az ítélethirdetés előtt betegségben meghalt, egy emailben azt írta: 

„egy pipa, már csak hat van hátra”.

Nagy változások jöhetnek az európai fociban

Infantino azzal védekezik, hogy neki UEFA-főtitkárként kötelessége volt mediálni a felek között, ami persze igaz, az iratok alapján nyilvánvalóan és sokszorosan túllépte jogköreit. A jogi következményektől függetlenül a történetből egy olyan vezető képe rajzolódik ki, aki a legkisebb nyomásnak sem volt képes ellenállni. Ha akart egyáltalán. 

Az olajmágnások, sejkek vagy épp orosz oligarchál által tulajdonolt klubok ma már olyan eszméletlen pénzek felett rendelkeznek, hogy simán csuklóztathatják a nemzetközi szövetségek vezetőit. Kérdés, hogy meddig akarnak vesződni az ilyen szabályokkal a legnagyobb együttesek. A csomagban kiszivárgott másik levelezés épp arra világított rá, hogy nem feltétlenül sokáig. 

Fotó: HENDRIK SCHMIDT/dpa Picture-Alliance/AFP

Több levelezés bizonyítja, hogy 2016-ban topcsapatok előrehaladott egyeztetéseket folytattak egy 2021-ben induló esetleges európai szuperliga felállításáról. A konkrét terv nem jutott el végső fázisig, de többen komolyan mérlegelték azt - a Bayern München egyik elöljárója egyenesen jogászokkal vizsgáltatta meg, mi történne, ha a csapat kivonná magát a Bundesliga küzdelmeiből. A dolog egyáltalán nem meglepő, mivel a legnagyobb európai klubok messze körözik a Bajnokok Ligája és a nemzeti bajnokságok nézettségeit, és befektetőik még nagyobb szeleteket akarnak a tortából.   

A Football Leaks - amit portugál fiatalok hívtak életre - elsőszámú alapítóját „John” néven emlegetik, és elmondása szerint folyamatos mozgásban van Európa országaiban, mert klubok és menedzserek rendszeresen küldenek neki fenyegetéseket. (A Marca azt írta, egy Rui Pinto nevű 27 éves fociőrült az illető, aki egy időben Budapesten is lakott.) 

A projektet sok támadás érte, amiért rengeteg dokumentumot állítólag illegális úton és módszerek által szereznek be, Portugáliában zsarolás gyanújával nyomozás is indult ellenük, és többek szerint hackerekkel is dolgoznak.

Viszont az iratok valódiságát idáig nem kérdőjelezték meg és az EIC-n és a Spiegelen keresztül immáron több tucat újságíró vesz részt az adatok feldolgozásában. Számos menedzser és játékos adóügyi trükközése és csalása mellett a Football Leaksen szivárgott ki többek közt Cristiano Ronaldo erőszak-ügyének első iratai, és Lionel Messi évi 100 millió eurót is meghaladó szerződése is az FC Barcelonával. 

A kiszivárgott szerződések között vannak kifejezetten mókásak is, innen derült ki például, hogy 2014-ben  Mario Balotellinek 1 millió extra fontos kiegészítést ajánlott a Liverpool csapata, ha kitölti a szerződését anélkül, hogy háromszor kiállítják, mert bárkit leköpne vagy más formában gyalázna a pályán. Balo teljesítette a záradékot, megkapta a pénzt, viszont élete legrosszabb szezonját futotta, 1 gólt lőtt, el is zavarták a Milanba. 



Forrás: https://444.hu/2018/11/07/olajmagnasok-csicskaztatjak-az-europai-foci-vezetoit-beleremeghet-az-ujabb-football-leaks-botranyba-a-fifa-elnoke

444

A Petrényi Család Honlapja

Ha tetszett, oszd meg ezt a cikket!

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn