Minden Lexusok svájci bicskája - Lexus NX 300h Luxury - 2018.

Olyan ritkán élem meg a hibrid élményt, hogy egy ilyen autót sem tudok rendesen használni. Például még mindig gyermeki rácsodálkozással tölt el, amikor hang nélkül állok ki egy parkolóházból, komolyan, még az ablakokat is lehúzom, hogy fokozza az élményt. Aztán ott a lassítás: hibriddel minden lassítás öko-misszió, nem állunk csak bele a fékbe, ha közeleg a piros, jó száz méterrel korábban el kell venni, és kigurulni, addig is gyűlnek az amperek.

A harmadik Lexus NX-szel töltött napra odáig jutottam, hogy a gyorsan haladás ellen beoltott párom szólt rám, hogy a kihalt ürömi elkerülőn esetleg próbáljam meg 36 km/óra fölé növelni a tempót. Napról napra jobban berántott, először csak fixen kiraktam a fogyasztásmérő grafikont a kijelzőre, aztán már fényképeket küldözgettem a barátaimnak, hogy Nézd, az 1,9 tonnás, 200 lóerős benzines autó 6,6-ot kér országúton. Elvesztem, na.

Rendben, beismerem, ezzel a használattal egy 5.0-ás Mustang sem evett volna sokkal többet, de akkor is van valami perverz öröm abban, ahogy az autó az utolsó amperért, az utolsó joulnyi mozgási energiáért is lehajol: nem a féktárcsákat melengetjük, a mozgási energia jelentős része megmarad későbbre. Alkalmanként rám tört a szakmai alázat, és elengedtem a fillérek kúrogatását, nem dekáztam a gázpedált, hanem tartottam a forgalom tempóját, ilyenkor 8,5 környékére szaladt fel a fogyasztás.

Dőzsölni mindig csak alig pár órán át sikerült, utána a Lexus mindig visszaterelt a karámba, bégettem együtt én is a motorral. Nagy csoda nincs, ez ugyanaz a hibrid rendszer, amit már lassan 25 éve ismerünk, csak most éppen egy 2,5 literes négyhengereshez passzintva, á la Toyota C-HR, Camry, esetleg Lexus IS300h vagy az éppen érkező Lexus ES300h.

Az NX motorját is éppen 300h-nak jelölik, vagyis a négyhengeresnek, és a két villanymotornak olyasmi műsort kéne rendeznie, mint egy három liter környéki szívónak, de valahogy elmarad. Egy Volvóban például onnan jön borzasztó nyugalom, hogy az embert ízléses minimalizmussal berendezett nappali veszi körbe, a Lexus nyugalmát a csend és a linearitás adja: nincs felpörgés, váltogatás, ha nyomjuk, megy, ha nem, siklik, a 100-as tempót komótos 9,2 másodperc alatt éri el. Valamiféle megindulást csak akkor tud, hogy a begyötörjük az erőkihasználtság-mérőt a Power mező felső végébe. A bégetés az autós újságíró örök boxzsákja, de ha egyszer így optimális a motor üzemállapota, nincs mit tenni, fent kell tartani a fordulatot.

A szomszédom egy 2007-es RX 400h-val jár, őt például nem zavarja a bégetés, igaz, neki egy 3,3-as V6-ost kell hallgatnia szüntelenül előzésnél, az mégis csak kellemesebb akusztikai élmény. Az NX menésével nincs baj, az élmény csak egy kétliteres dízel X3-as után hagy hiányérzetet, viszont mivel a két vásárlóközönség között nincs átfedés, ezt senki sem fogja felróni neki, és akármennyire is szerettem a kisebbik dízel X3-ast, ha véletlen közepes SUV-ot kéne vennem, a Lexusra rabolnék rá.

A bégetés mellett a másik Lexus-szitok a beltér: nem a minőségével van baj, nem zörög, a bőr szép, a műanyagon lehet felkapni a vizet. Az NX-ben sincs másképp, mert alapvetően a formák jók, de maguk a műanyagok olcsók. Az analóg kapcsolókért és szabályzókért továbbra is jár a tisztelet, és szerintem immáron vállalati hagyomány, hogy a teljes Toyota palettáról használnak kapcsolókat Yaristól a Lexus LS-ig, de a kezelés átlátható, és tanulható tapintás alapján.

Két olyan gomb is van, amilyennel még sosem találkoztam: a hátsó üléseket nem csak ledönteni lehet gombnyomásra, hanem visszaállítani is. Bizony, egy-egy szervomotor dönti a támlákat, ami akkora találmány, hogy nem is értem, hogy maradt ki eddig másból. Egy gesztusvezérlős hangerőszabályzónál lényegesen több értelme van.

Például a párom 150 centi és 40 kiló, vagyis alig nehezebb a hátsó pad háttámlájánál: az NX-ben nem kell erőemelő gyakorlatokat végrehajtania, ráadásul kormányoszlop mellett is van gomb, vagyis kiszállás nélkül is dönthetőek a támlák. Szintén a praktikumhoz tesz hozzá, hogy az NX-ben is a hátsó ülések alatt van az akkucsomag, így a csomagtér sem szenvedi meg a hibridséget.

A vezetési élmény eleve nehezen körülírható fogalom egy hibrid SUV-nál, maradjunk annyiban, hogy az egyik pedállal megy, a másikkal megáll, ha meg tekerjük a kormányt, kanyarodik, vagyis, amire az emberek 98%-nak, életük 99%-ban szüksége van, azt tudja. Ellenben, hogy ehhez miért társul egy élhetetlenül feszes futómű, nem tudom, sem a teljesítmény, sem a kormány áttétele nem indokolja, hogy ilyen legyen. Nem pattog, mert alapvetően csillapítása van, csak ehhez irgalmatlanul merev rugók tartoznak. Főleg azért ilyen szembeöltő a túlfeszített felfüggesztés, mert a pár nappal korábban próbált Volvo XC40 ugyanezzel az anatómiával, ugyanígy acélrugókon ülve tudott már-már kéjesen rugózni.

Ha a CT 200h őskövületet nem számoljuk, ez a Lexus belépőmodellje, itthon messze ez a legnépszerűbb Lexus: csak NX-ből 310-et adtak el tavaly, ez közel fele az összes eladásnak. Nincs ebben nagy csoda, világszinten az RX vezet, de az ugye legalább 18 millió, míg az NX 12-ről indul, ami egyből megmagyarázza a hazai népszerűségét. A kinézete gondolom olyan, hogy a megbízhatóság és általános jóság mellett érdektelen, vagy pedig eleve onnan származik a vásárlási inger, hogy nem úgy néz ki, mint a konkurensei. Az biztos, hogy még a viszonylag magas penetráció mellett is felkapom a fejem, ha látom, de szépnek így sem nevezném. Inkább csak más.

Ez a konkrét darab súrolja a 19 milliót. Az összkerékhajtást például kihagynám, hiszen még a hátsó tengelyre épített villanymotortól sem lesz terepjáró, ellenben a kényelem, a csend és a praktikum elsőkerekesen is marad. A riválisokhoz képest prémiumérzet nélküli beltér és a feszes futómű, ami felróható neki, ezen felül valakinek vagy bejön a lexusság, vagy nem. A statisztikák azt mutatják, hogy csak beleülni nehéz, utána az egyszeri vásárló beleragad, 10-ből 8 Lexus vásárló következő autója is Lexus.

Kicsit úgy éreztem magam, mint a BMW X3-nál: hiába kisebb papíron, mint az X5, a kisebbik SUV mindenre elég volt. Ilyen az NX is, a beltér bőven elég tágas, a csomagtartó pedig egyenesen nagyobb mint az RX-é, 555 literes. Innen nézve határozottan jobb vétel, mint a nagy, csak normális tempóval közlekedni kell megtanulni vele. 



Forrás: https://totalcar.hu/tesztek/2018/07/03/lexus_nx_300h_2018/

Totalcar

A Petrényi Család Honlapja

Ha tetszett, oszd meg ezt a cikket!

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn